Egy hét az önkéntesség jegyében

Szeptember 5-én, hétfőn indul az a gazdag program, amelyet Salgótarján civil szervezetei vállalták fel, hogy bizonyítsák, tevékeny részei a város életének. Az utolsó napon - 9-én pénteken- a civil hét kavalkáddá szélesedik.
Egy kis séta
Salgótarján. A bányász szakszervezet zagyvapálfalvai alapszervezete több mint 100 tagot számlál. Azt mondja Nagy József, az alapszervezet elnöke, az a „dolguk”, hogy képviseljék, ha szükség van rá, védjék nyugdíjasaik érdekeit. A tagok jelentős része ma már társ nélkül, kevés nyugdíjból él. A szakszervezet lehetőségeihez mérten, támogatja őket. Mint mondja, munkájuk része a közösségépítés is. Programjukat évről évre ennek megfelelően alakítják. Taggyűlések, kirándulások, kulturális, szórakoztató összejövetelek, ha kell társadalmi munka. Sokuknak ezek jelentik az egyedüli társas kapcsolatot.
 Szeptember 3-án, szombaton a 61. bányásznapra emlékeznek, 6-án, kedden pedig a civil hét programjához kapcsolódnak. Délelőtt egy kis sétára indulnak a Fehér-forrás tanösvényen.
 -A séta nem is olyan kicsi. Az út másfél órás és Vizsláson végződik. Onnan már autóbusszal jövünk vissza. Képzett túravezető viszi a csoportot és közben rámutat a városrészben fellelhető természeti értékekre – majd azzal folytatja, miért vállalkoztak a túrára: - Az alapszervezet részt vállal a városrész társadalmi életéből, a természet, a környezeti kultúra védelméből, ápolásából oly módon, hogy igyekszünk megismerni az értékeket. Tavaly a déli városrész egykori üzemei – a bánya, a síküveggyár, a bányagépgyár – történetével ismerkedtünk.
 A délután ismét a bányáé. Koszorút helyeznek el Gerber Frigyes – az egykori akna a nevét viselte – emléktáblájánál.
 -    Gerber Frigyes mérnökember volt, sokat tett a bányák műszaki fejlesztéséért. Idejében a Frigyes-akna az ország egyik legkorszerűbb bányája volt. Mesélik, hogy egy bányaomlás alkalmából maga is leszállt, irányította a mentést, hogy a bent rekedt emberek mielőbb a felszínre jussanak. Megérdemli az utókor tiszteletét – hangsúlyozza az alapszervezet elnöke.
 Az emlékbeszédet Szekeres Géza, a városrész önkormányzati képviselője mondja.

Beszélő kezek
 - Szervezetünk 1976-ban alakult. Igaz, az ötvenes években is voltak kísérletek, de azok nem sikerültek – kezdi a beszélgetést Lőrik Magdolna, a Siketek és Nagyothallók Nógrád Megyei Szervezetének titkára.
  Még választották a titkárokat, háromszor is bizalmat kapott. S hogy áttértek a kinevezésre, így is rá esett a választás. Alakuláskor ötven taggal indultak. Akkor lódult meg a létszám, amikor a város üzemeit felszámolták.
 - Az acélgyárból jöttek a legtöbben. A nehéz, zajos üzemrészekben sérülékennyé váltak az emberek. De azt gondolom, meggyőző erő volt a hallássérültek támogatása is – magyarázza a titkár asszony.
 Majd a civilek hetére terelődi a szó. Lőrik Magdolna azt mondja: - Most két szép dologba fogtunk. Az egyik a siketek világnapjának megrendezése, mert 2007-től a megyék maguk szervezik a megemlékezést. A másik pedig az, hogy összefogtuk a civilekkel és rendezvényeink részét képezik a civil hétnek, amely az önkéntességről szól. Mert a hallássérültek is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor szükségünk van önkéntes segítőkre.
 Szepessyné Judik Dorottya a szervezet elnöke, aki eddig élénk figyelemmel kísérte a titkár asszony okfejtését, maga is csatlakozik a beszélgetéshez:
- Két helyszínünk is van, az egyik a tóstrandi gyermektábor, a másik a Fő tér, ahol sátrat állítunk. Érdekesek a programjaink. A megyei levéltár Mikszáth-novella jelnyelvi bemutatót, a múzeum játékos múzeum-pedagógiaifoglalkozást tart. Lesznek hallókészülék-bemutatók és sok más is, nem csak hallássérülteknek.
 Közben egy szép kiállítású könyvet mutatnak, amelynek érdeklődést keltő a címe is: A Taigetosz árnyékában. Még 2009-ben jelent meg, több szerző közös munkájaként. Szepessyné Judik Dorottya szerzőként és szerkesztőként is dolgozott. Írásában – levéltári kutatások alapján – a siketek és nagyothallók előítéletektől sem mentes útját dolgozta fel. Onnan, hogy a spártaiak a sérülten született csecsemőket levetették a Taigetosz szakadékba, egészen az első magyarországi siketnéma-iskoláig, a támogató szövetség megalakulásáig.
 Az előadások, a szakmai, a szórakoztató programok közül Lőrik Magdolna kettőt emel ki. Az egyik a Komárom-Esztergom megyei szervezet titkárának jelnyelvi bemutatója, aki Dalban mondja el… Háttérben zene szól, de egyetlen szó sem hangzik. A kezek beszélnek.
Az önkéntesség olyan tevékenység, amelynek során nemcsak a megsegített jár jól, hanem a segítő is, hiszen a személyisége jobbá válik, fokozza a felelősségérzetet, fejleszti a kommunikációs készséget, emberi kapcsolatokat építhet, vagyis a közös cél érdekében személyes akaratból anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett munka.
 A másikat már Márton Márktól fallom:
 - Az Európai Uniónak az elmúlt fél évben magyar elnöksége volt. Vetélkedőt szervezünk az unióról, a legjobb három versenyző jutalomban részesül.
    Azt a titkár asszony teszi hozzá, Márk a szervezője, lebonyolítója is a vetélkedőnek. Tagja a szervezet elnökségének, akárcsak társai, Szőke László és Berki Iván.