Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, civil társadalom, szakmai szerepkörök

Örömmel tölt el, hogy az E-Napraforgó közösségfejlesztő folyóirat egy átfogó cikket kért tőlem a közösségfejlesztésről. A Békés megyei civilek, közösségi szakemberek munkáját a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete megalakulása óta kísérem figyelemmel és segítem is, ha tehetem, előadásokkal, képzéssel, s reményeim szerint most ezzel az írással is. A közösségfejlesztés szerteágazó megközelítési lehetőségei közül most 3 irányt vázolok fel, kezdőkre és a haladókra egyaránt gondolva. Az első a közösségfejlesztés fogalmi megközelítése – ne ijedjen meg senki, nem különböző fogalmakat sorolok fel, inkább csak leszögezem, hogy a közösségfejlesztés elsősorban a közösségnek önmaga általi fejlesztését jelenti, egyszerre civil és – szükség esetén – szakmai munka is. A második irány a közösségfejlesztésnek a civil társadalom fejlesztésével való kapcsolatát emeli ki, melynek lényege az, hogy többségükben ne szenvedő és lázadó, de cselekvő emberek éljenek nálunk. Az E-Napraforgó olvasói tapasztalatból tudják, hogy a szervezett és cselekvő civil társadalom széleskörű kiépüléséhez sok elkötelezett önkéntes és szakember kitartó munkájára van szükség. S a harmadik, e cikkben a legterjedelmesebb irány mindazon feladatok összefoglalása, amelyeket a közösségfejlesztő/szervező szakember a munkája során végez és mindazon területek felsorolása, amelyeken szakmai hozzáértését folyamatosan fejlesztenie szükséges.
Jó olvasást és gondolkodást, további jó fejlesztői, szervezői munkát kívánok!

A közösségfejlesztés egyaránt értelmezhető mozgalomként és szakmaként.

  • Mozgalom – a közösség általi fejlesztés

Lényegileg csak akkor beszélhetünk közösségfejlesztésről, ha maguk a közösség tagjai, szervezetei és intézményei fejlesztik a saját közösségüket. Nem a közösségfejlesztő fejleszti tehát a közösséget, hanem a közösség fejleszti önmagát. A közösségfejlesztő „csak” katalizálja és szakmailag segíti e folyamatot. A közösségfejlesztő azért kezdeményez, hogy a közösség átvegye tőle a kezdeményezést és elinduljon a problémák közösségi megoldásának útján, melyhez a közösségfejlesztő a képessé tétel változatos eszközeivel járul hozzá.
A jó közösségfejlesztési folyamat helyi mozgalom, amelyben a folyamatosan aktivizálódó lakosság keresi a maga hozzájárulási lehetőségeit a közösség életminőségének javításához, létrehozza saját intézményeit és együttműködési struktúrákat alakít ki. A közösségi fejlesztésben folytonosan újabb és újabb egyének és csoportok aktivizálódnak a folyamat kritikájaként vagy alternatívájaként, s e közösségi szereplők állandóan új helyzeteket teremtenek, megváltoztatva a tervezési, döntési és kontroll-mechanizmusokat. A mozgalom kifejezést az önszervező közösségi munka értelmében használjuk, mely állandóan mozog, változik, él, cseréli hangsúlyait és a megvalósítók köre is állandóan változik.

  • A közösségfejlesztés mint szakma

A közösségfejlesztés mint szakma átmeneti, szervezett és szakszerű beavatkozást jelent a közösségek életébe annak érdekében, hogy a közösség képes legyen a megújulásra, vagyis saját problémáinak kezelésére, mérséklésére és megoldására. A beavatkozás addig tarthat, ameddig a közösség tagjai maguk nem válnak a változás meghatározó tényezőivé.
A közösségi tevékenység egyfelől a szükségletet szenvedő emberekre, másfelől – az érdekeiket megfogalmazó és azokat a társadalmi nyilvánosságban artikuláló közösségek erejével - a reformokra irányul, a döntéshozás, a jogalkotás befolyásolására, s az alkalmazkodás mellett vagy helyett a változás XE "változás"
ra fekteti a hangsúlyt.
 
Fókuszban a civil társadalom
A magyar közösségfejlesztés több mint 30 éves történelme során a civil társadalom erősítését, az önszerveződés és önirányítás, önsegítést jelölte ki a maga számára fő beavatkozási területként – vajon miért? Ez a kérdés az önszerveződéssel, sőt, a szervezetlenség és szervezettség kérdésével van összefüggésben a kezdetektől, a passzív, szenvedő magatartás helyett kívánatos cselekvő magatartás kiépítésének szükségességével.
Csepeli György és Prazsák Gergő Európai társadalmak című összehasonlító vizsgálatában a ’cselekvők’, a ’lázadók’ és a ’szenvedők’ megoszlását vizsgálta az egyes európai országokban.
E sorban Magyarország – Görögország előtt – az utolsó előtti helyen áll, 65,9 % ’szenvedővel’, 23,5 % ’lázadóval’ és 10,6 % cselekvővel’, szemben a 25 ország közül első helyen álló Svédország 6,9%-nyi ’szenvedőjével’, 18,2%-nyi ’lázadójával” és 74,9 %-nyi ’cselekvőjével’. (Csepeli, 2010)
A rendszerváltás előtt is jól érzékelhető volt a közügyek iránti passzivitás, s nem véletlenül, hiszen a társadalmi részvétel, a kulturális, szabadidő és sport területén létrejövő aktivitások támogatása mellett az államhatalom korlátozta a politikai részvételt, a civil aktivitást. A rendszerváltás után megnyílt szabad közéleti mozgástér, a civil társadalomé. A kezdeti szerveződési hullám után stagnálni kezdett a bejegyzett szervezetek száma, s bár a tiltakozás (aláírásgyűjtés) és nyomásgyakorlás (tűntetés, sztrájk) szinte a mindennapjaink részévé vált, a civil társadalom cselekvő részvétele és felelősségvállalása a mindennapi életben máig nem törte át a szenvedők és lázadók falait, mint azt a fenti, 2010-es vizsgálat oly ékesen bizonyítja.
Az 1989-es közép-kelet európai forradalmakat követően Miszlivetz Ferenc a civil társadalom XE "civil társadalom
fogalma"  fő jellemzőjeként „közszféráról”-ról beszél, és a reflexivitást jelöli meg a civil társadalom lényegéül: “A civil társadalom … egy közszféra, a szolidaritás szférája, ahol különböző érdekek artikulálódnak, feszülnek egymásnak, ahol konfliktusok zajlanak egyének, csoportok, szervezetek között…. A civil társadalom ezeknek a viszonya, tehát egy reflexivitás, s nem pedig a szervezeteknek az összessége. Az egymásra való kölcsönös reagálás a fontos, ez generál egy erőteret, amiben tulajdonképpen létrejön a civil társadalom.” (Miszlivetz, 1999, 427)
A közszférában kialakult spontán reflexivitástól a civil társadalom nagy utat jár be a szervezett reflexivitásig. A hallgatás, a belenyugvás, a közömbösség, a magánéletbe való visszahúzódás kultúráját kell a közép-kelet európai országokban, így Magyarországon is felváltani a részvétel, az aktív állampolgáriság, a párbeszéd és együttműködés kultúrájával. Nehéz út ez, hisz nem pusztán cselekvési know-how-król, hanem attitűd-váltásról van szó. Új intézményeket, de még struktúrákat is viszonylag könnyű létrehozni, ám azokat demokratikus módon működtetni – ehhez a közgondolkodás változására van szükség, amelyhez nem csak időre, hanem erőteljes társadalmi befektetésre is szükség van.
A közösség általi fejlesztést modernizációs, közösségi és demokratikus szocializációs folyamat XE "szocializációs folyamat" ként is értelmezendő.
 
Munkában a közösségfejlesztő
A közösségi segítő beavatkozások szakmai szerepeit, szerepköreit leginkább munkafunkcióként érdemes meghatározni, amely egy bizonyos megközelítést vagy feladat-csoportot foglal magába, s amellyel kapcsolatban a többi résztvevő jogosan elvárhatja, hogy a szakember elvégzi azt.
A közösség általi fejlesztés, s az azt szakmailag segítő közösségfejlesztés és közösségi munka folyamat–jelleg XE "folyamat–jelleg"
ű tevékenység, ld. pl. a Varga A. Tamás XE "Varga A. Tamás"  által leírt lépésjavaslatokat! (Vercseg, 2004, 19-20).
E folyamatban a közösségfejlesztőnek, közösségi munkásnak több szerepe is van, ezeket fel lehet építeni egy kontinuummá. A folyamat beindításától a tervezési szakasz lezárultáig a közösségfejlesztő szerepei a hangsúlyosabbak, a megvalósításban pedig a közösségi munkásé, a szervezőé - elvileg, de sok függ az adott helyzettől és a közösség önszervezési készségétől. Előfordulhat, hogy mindkét szerepet egyetlen szakember teljesíti, s a közösségi munkás szerepeinek nagy részét az önszervező lakosság látja el, de az is, hogy a közösségi munkás fejlesztő szerepbe kerül, mert a helyi cselekvési ambíciók nagyobbnak bizonyulnak, mint az előre látható volt.
 
A fejlesztő és a szervező szerepkörök
A fejlesztő általában a közösséghez kívülről, meghatározatlan, de belátható időre (1-2 évre) érkezett szakember, s mint ilyen, speciális helyzetben van. Nem része a szövevényes helyi viszonyoknak, nem alá- vagy fölérendeltje senkinek, nem képvisel politikai, gazdasági vagy tudáshatalmat és érdeket, nem ismeri részleteiben a helyi múlt és jelen történéseit és konfliktusait, az ott lakók közösségi szerepeit és társas penetranciáját, a helyi együttműködés vagy épp együtt nem működés állapotát stb.. Mindezt nem tudja, és még sok minden mást sem, de tud néhány dolgot, amellyel a közösséget arra képes késztetni, hogy új szemmel nézzen önmagára, elemezze viszonyait, helyezze magát egy új perspektívába, amelynek lényege a saját problémáival való azonosulás és a problémák (egy részének) önerőből való megoldása.
 
A fejlesztő szakmai feladatai
Nagyságrendi látásmódjával, s azzal, hogy ismeri az adott helyen, országban és régióban is érvényesülő trendeket, ismeri a lehetséges haladási irányokat (azok kritikájával együtt), úgy képes kormányozni az érintettek részvételen alapuló fejlesztési folyamatot (ameddig ebben rá szükség van), hogy megszülessenek a közösség önmagáról való felismerései és azokat mindig kérdések és megoldási alternatívák kövessék. E több szempontú, deliberatív megközelítés XE "deliberatív
megközelítés" sel az egymás véleményének meghallgatását és a mérlegelő döntést teszi lehetővé a helyi szereplők számára.
 
Hogyan éri ezt el? Kapcsolatokat szervez, bizalmat épít személye és szándékai iránt, katalizálja a közösség önmaga általi megismerésének folyamatát, önbizalmat épít a helyi szereplőkben, ösztönzi a részvételt, részt vesz a közös tevékenység meghatározásában, az együttműködés keretrendszerének kialakításában szerepet vállal, ösztönzi a helyi nyilvánosság szerveződését, hozzájárul az emberi erőforrás fejlesztéséhez, közösségi munkamódban dolgozik, majd visszavonul és kiszáll a folyamatból.
 
A szervező szakmai feladatai
A közösségfejlesztővel együtt dolgozó szervező(k) feladatai is számosak. A legfontosabb feladatuk a fejlesztő által keltett mozgások életben tartása, s ez fokozatosan minden bizonnyal módosítani fogja saját korábbi szerepkörét. Ezt azonban, tapasztalataim szerint, nem negatív élményként élik meg a közösségi munkások, ellenkezőleg, úgy vélik, hogy az egyre szélesedő részvétellel a dolgok új, értelmesebb rendszerré szerveződnek.
 
A közösségi munkamód XE "közösségi
munkamód"  lehetővé teszi, hogy a szervezési feladatok többségét önkéntesek vállalják, s így a közösségi munkásnak egyfelől az informális képző szerepe jut az önkéntesekkel való foglalkozásban, másrészt nő koordinációs szerepe a szervezői rovására.
A szervezőnek is tökéletesen tisztába kell lennie a fejlesztő folyamat természetével és neki is non-direktív attitűd XE "non-direktív attitűd"
del kell végeznie munkáját – elérni, hogy az önkéntesek meg is csinálják a felvállalt munkát és amit csak lehet, nem szabad megcsinálnia helyettük; soha senkire nem gyakorolni nyomást a teljesítés érdekében, de mindig a háttérben lenni a dublőr szerepében – magyarul új tapasztalatokhoz juttatni az érintetteket és sikerélményhez segíteni őket. Másként nem is működne az egész, hisz a közösség általi fejlesztés olyan sokszereplős mozgásokat produkál, aminek szervezési feladatait egyetlen szakember nem is tudná ellátni.
A szervező dolga elősegíteni a gyakorlati megvalósulást. Az érdeklődés ne lohadjon le; legyen gyakorisága a személyes, de még inkább a nyilvános kommunikációnak; a közösségi alkalmak megszerveződjenek; a közös szándékok nyilvánosságra kerüljenek; biztosítva legyenek az intézményközi, valamint a bizottsági-tanácsi munka feltételei, s a csoportok és intézmények között folyamatos legyen az információcsere; gondozott legyen a helyi kapcsolatrendszer, a civil szervezetekre háruljon figyelem, a szervező ismerje munkájukat, vezetőit, kuratóriumát; valósuljanak meg az eltervezett tanulmányutak, tapasztalatcserék; legyenek kistérségi és nemzetközi kapcsolatok, stb.
 
A szakmunka végzéséhez szükséges szakértelem
Mind a fejlesztő, mind a szervező munkája megkövetel bizonyos rátermettséget és szakmai kompetenciát XE "kompetenciák,
szakmai" , s ez legfőképp a következőket jelenti: kapcsolatszervező készség, köznyelvi és szakmai nyelvű beszédkészség és a közérthetőség, előadói és tárgyalási készség, a jogszabály-alkalmazás készsége, kommunikációs készség és a meghallgatni tudás készsége. A személyes kompetenciák XE "kompetenciák, személyes" hoz tartoznak az érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság, a kitartás, a megbízhatóság, az önfegyelem, a pontosság és a türelmesség, a társas kompetenciák XE "kompetenciák, társas"
hoz pedig a kapcsolatteremtő és kapcsolatfenntartó készség, az empatikus készség, a tolerancia és a kezdeményezőkészség.
A szakértelem részét képező szakmai ismeretek XE "szakmai
ismeretek"  természetesen nagyban függnek a fejlesztőt/szervezők felkészítő oktatási intézmények tanterveitől, de a társadalomismeret, az önkormányzati rendszer, a jogi előírások, a menedzsment és finanszírozás, a közszolgáltatásban résztvevő ágazatok munkájának ismerete mellett szükséges még kommunikációs ismeretekkel is rendelkeznie, értenie kell a csoportok szervezéséhez, a civil cselekvési technikákhoz, a konfliktuskezeléshez és az érdekegyeztetéshez és az intézményközi munkához. Ismernie kell és tudnia kell alkalmazni a közösségfejlesztés, közösségi munka aktivizáló, együttműködést és nyilvánosságot szervező módszereit és a civil cselekvés technikáit, valamint informatikai és technikai ismeretekkel is rendelkeznie kell. A módszerek alkalmazásához módszerkompetenciákra is szüksége van, ilyenek az áttekintő képesség, az információgyűjtés, a módszeres munkavégzés és a gyakorlatias feladatértelmezés. A legfőbb tudása azonban mind a közösségfejlesztőnek, mind a szervezőnek az, hogy tudja: mi az, amit nem tud és kihez kell fordulnia, ha e tudásra a közösségnek szüksége van!
Számos készség kifejleszthető és sok minden megtanulható, de a közösségi munkához alapvető a nyitott hozzáállás, a bizonytalan kimenetelű helyzetek nem csak elviselése, hanem értékként kezelése (’ebből még sok minden kialakulhat!’). E sokszereplős munkában nem lehet mindent előre látni, gyakran hiányoznak biztonságos fogódzók és garancia sincs a sikerre. Ennek elviseléséhez, sőt, előnyként való értelmezéséhez, a társadalom és a közösség szüntelen tanulmányozásához nyitott, érdeklődő, kíváncsi és az élet váratlan fordulatait hajtóerőként is értelmezni képes emberek szükségesek, akikből az évek során jó szakember válhat.
A közösségfejlesztői és közösségi munka visszahat művelőjére – toleranciára és önfegyelemre szoktatja, állandó ön- és társadalomelemzésre, gondolkodásra, s mások megértésére,  és - nem minden áron történő! – elfogadására, s olyan szakemberré, aki maga is cselekvő állampolgárrá és közösségi emberré válik.
 
Felhasznált irodalom:
Csepeli György: Társadalmi szolidaritás – összetartó társadalom. Budapest, 2010. Parola, 3. szám, címlap és 3-6. oldal
Miszlivetz Ferenc hozzászólása az MTV2 Mélyvíz beszélgetésében 1999. március 23-án. In: Magyar és európai civil társadalom, szerk. Csefkó Ferenc és Horváth Csaba, 423-434. o. Friedrich Ebert Alapítvány, Pécs, 1999
Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak. Budapest, 2004, Közösségfejlesztők Egyesülete.
Vercseg Ilona: Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. Budapest, 2011. Hilscher Rezső Egyesület/ELTE Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék