pHÉrték különszám - Közösségfejlesztés

 

Ha ma Magyarországon közösségekről beszélünk, akkor legtöbb esetben a civil szervezetek kerülnek a felszínre, holott számtalan informális, nem bejegyzett közösség működik, amelyek számát nem lehet megbecsülni – gondoljunk csak a szomszédsági, lakótelepi kapcsolatokra, a kalákában végzett munkára, az elnéptelenedett falvakban egymást segítő hálózatokra.

 

A civil társadalom Magyarországon sok tekintetben nem képes betölteni alapvető funkcióit, ennek fő oka a társadalom önszerveződő képességének gyengesége, az aktív „közpolgárok” és az erős helyi közösségek hiánya. A fenti problémákra, a társadalmi önszerveződés hiányára, a helyi közösségek gyengeségére próbál válaszokat adni a közösségfejlesztés.

 

Egy tény: a mai nehéz gazdasági helyzetben mind a bejegyzett civil szervezetek és mind az informális közösségek hiánypótló munkát látnak el, hiszen számtalan olyan tevékenységet végeznek, amelyet az állam nem tud felvállalni. Ezen közösségek jelentős társadalmi tőkével rendelkeznek és nagy lehet a szerepük a válság „kezelésében” is, pl. a nehéz helyzetbe jutott emberek mentális és gyakorlati segítésében, a mindennapi helyzetek megélésében.

 

Erről és még számtalan más –  a helyi társadalom építésében bevált  új kezdeményezésekről, a határon is átnyúló; nemzetközi kapcsolatokról, rendezvényekről, fejlesztési programokról – tanácskoztak október 9–10-én Gyulán a Hőforrás Hotelban az ország különböző részéből, Békés megyéből és a határon túlról érkező civil szervezetek képviselői a proHáló és a Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete által szervezett konferencián.

 

Az elhangzottak és a tapasztalatok alapján megállapítható, hogy civil társadalom nem „épül csak úgy”, szükség van bátorításra, információkra, oktatásra, képzésre, a közösségek anyagi segítésére. Egy-egy helyi fejlesztési folyamat, az állampolgárok aktivizálása minden településen más, hiszen nem egyformák a települések, más múlttal, adottsággal rendelkeznek. Elsajátíthatók viszont olyan, a helyi társadalom fejlesztését elősegítő módszerek, amelyek egyes településeken beváltak és mintaként szolgálhatnak más települések, közösségek számára. Természetesen nem gondolom, hogy a közösségek egyedüli megváltóként fogják megoldani a helyi társadalom ügyeit, csak fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy vannak, léteznek, cselekednek és hogy tevékenységük jelentős erőforrás lehet egy település számára.

 

A fenti sorok szellemében ajánlom figyelmükbe a proHáló Érték közösségfejlesztési különszámát, amely a konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza.

Reméljük hozzájárul az Önök munkájának hatékonyabb végzéséhez!

 

Pocsajiné Fábián Magdolna